murvabalett

Kértük, hogy amíg az új lakásban festünk és úgy önmagában és önmagunkban is megpróbálunk előre lépni valamelyest, addig vigyázzon a gyerkőkre. Léna és Iván az unokatesóikkal szórakoztak, Miki pedig a szokásos csomag szerepében leledzett, semmi gond nem volt vele. Azután este telefonáltak a szomszédból, hogy haza kellene menni, de valami kurva rapid módon, mert olyan szinten baszott be, hogy menni sem tud. Tetves, rohadt pia és felelősségtudat 70 évesen, nagymama szerepben. Az antagonisztikus ellentét mintapárosítása. Inkább szívtál volna be, bazmeg!

És, ha nem ég el, akkor már nem is szavazhatok?!

Én szeretem a meggylevest, de nagyon. De nagyon nem szeretem a meggylevest, ha a kedves Erzsike és Marika nénik nem magozott meggyből főzik. Szerintem elég nagy kibaszás. Hideg meggylevesre készítettem fel a gyomromat egy délelőttön keresztül, és utána találkoznom kell először egy meggymaggal, azután a következő megymaggal, azután a reménnyel, majd utána újra a meggymaggal. Megettem mindet, mert szeretem. Erzsike néni, van repeta?

Kedvenc lepedőm a következőket tartalmazza: 2 szög a rögzítéshez, egy kevéske szmog az Üllői út közelsége miatt, egy kis vakolatmartalék a támasztékról, rengeteg egyéb amiről csak sejtéseim vannak, no és persze egy üzenet is: ITT KÍNAI ÉTTEREM Hamorasan Fog NYITNI.

Reggel be: hello, este el: csáó. Bélánknak, kisfőnökünknek ennyi mondanivalója van. Nem sok, de épp elég. Könyörgöm, Béla ne mondj semmit, mert amit mondasz, arról másnap épp' az ellenkezője derül majd ki. Igyad a tip-top bankár szettedben (figyelj, mert lassan itt a rövidujjú ingek szezonja, Béla! - szigorúan június 1-jétől) a teádat, verjed a gyöngytisztaságú íróasztalodon a hasonló higiéniás állapotban lévő klaviatúrádat, és ne szólj hozzám, Béla! Kuss legyen, Béla! Csáó, Béla!

Egy alsónadrág az életem. Váltani kellene. Ragtapasztalatot az állcsúcsra, fejet előre, hátat egyenesbe, slusszkulcsot a zárba, a sebességváltót pedig egyesbe.

Átszervezték a szervezetet. Én koponya vagyok. Olyan koponya, ami eddig a szervezet nyakán volt, de kiderítette a szervezet, hogy nem odavaló. Ez egy jól működő szervezet. Az idegen testet vagy kilöki magából végleg, vagy más helyet, más funkciót keres neki. De én most cinikus vagyok (hadd legyek az!), és elgondolom, ahogy a koponya a háton helyezkedik el, netán a karon. Ott tuti sokkal jobb (értsd: hasznosabb) helye lesz. Érthető. A szervezet tehát most helyet keres a koponyának, és koponya legyen rá büszke, hogy a szervezet nem kilöki magából. Mert kevés olyen része van ám a szervezetnek, amit az erős szervezet nem kilök magából, hanem megtartani igyekszik. A szervezet. Koponyát meg tartani kell, koponyát meg kell tartani, koponyát tartani megkell még akkor is, ha teljesen afunkcionálissá válik. Koponya a háton. Jól hangzik. Átszervezték az átszervezetet.

Ma szervezeti átalakításról számolnak be nekünk, róla, lóra, allora. Átalakítják az én szervezetemet is. Pedánsan gyors receptoraimat lelassítják, a csigalassúakat pedig felgyorsítják. Ezek után a receptorok természetesen rossz információkat küldenek az agyam féltekéinek és hirtelen elkezdek majd japánul érteni, nagyon rosszul látni és felfoghatatlan tempóra fel fog gyorsulni a vese -és bélműködésem. Is.

Anyuci! Én most akkor elmegyek wc-re. Bekészítenéd a Pokémon elmúlt 6 évének mindegyik, Braille írásos számát? Átalakul a szervezet.

Demagógia fővárosa: Zemberek. Zemberekben a hitek élnek, mintegy milliónyian, annál nem többen. A milliónyi hit mindegyike szürke, mint a magyar marha. Legfőbb kiviteli termékük a mocskos zsidó, a mocskos cigány, a mocskos kommenista, a mocskos liberálbolsevik, a mocskos buzeráns, meg a mocskos mocskos. Minden mocskos, ami nem szürke és nem hit.

Zemberekben hitek élnek.

Nekem ma ad: Omány, Ó, Renalin, Dide, Doda, Rienn és még sokan mások, csak ne felejtsek el ásítani. Álmos vagyok, és/de/általa/miatta/emígyis/megamúgyis leszarlak én téged, politika olyan nagy ívben amekkorában csak képes szarni az ember.

- Apa, képzeld tegnap az oviban elszámoltam 642-ig.

Fogkevével a számban:

- Ügyef vagy fiam, éf mi förfénf ufána?

- Elment a tehervonat.

Állítólag nekem mindenről AZ jut eszembe. Állítólag. Viszont szerintem ez nem igaz. A kutyáról, pl. nem AZ jut eszembe. A kérdés ezek után már csak az, hogy AZ-ról miért épp' a kutya jutott eszembe?! AZ, a nagy varázsló.

Ma reggel láttam a buszon egy 50-es magas rüsztöt egy piros magassarkú cipőben. De ez nem ám rüsztöcske volt egy cipőcskében. Nem. Ez maga volt a rüszt magában a cipőben. Undorító volt ez is meg az is. Azt a reggeli csípás szemű nemlátó, nemjóllátó mindenit a mások kedélyeit felborzolni igyekvő jótlátni akaró világnak! Mondjátok meg nekem, hogy hogy lehet ennyire bátor és hülye valaki 50 évesen?! Enyém a rüsztöd cipőstől, béjbé!

A Börzsöny egy tuti hely még akkor is, ha viszonylag sok hülyével vagy körbevéve, és túrázásod zöme arról szól, hogy te, mint mások szemében főhülye hogyan kerülj a szerinted főhülyéktől távol, akik közül egyesek ember képében (ritkább eset) jelennek meg, de legtöbbször disznó, vagy féreg álarcot öltenek magukra. Én viszont tegnap a hozzámtartozó és a barátfejűek társaságát kerestem, még akkor is, ha előfordulhatott az amikor ők nem az enyémet.

És persze a tészta legyen tészta. Legyen ártalmatlan formájú, amelyik, ha rád néz könyörögjön, hogy ne őt tedd a forró vízbe, vagy legyen kurva bátor tészta, amelyik az életét az altruizmusra építette. Amelyik csak azért született meg, hogy meghaljon, hogy hősként haljon meg; természetesen ez sem kéri találkozását a forró vízzel, de ha nincs más, ő előkerül és a gőz szájából bátran visszainteget zacskóban maradt társainak. Vagy legyen az észrevehetetlen tészta, a sablonos, az együgyű, aki nem hiányozna senkinek, ha megfőzéssel végezné életét. 

Tegnap túrót és tejfölt tettünk az együgyűre. 

- mikor főzöl nekem sajtos tésztát?

- miért pont sajtos tésztát?!

- látom, te az az ember vagy, aki igyekszik a dolgok lényegi végét megragadni, és azt annál fogva magához édesgetni.

- tehát erről van szó! tudtam, hogy csak ennyit nézel ki belőlem!

- a jóisten bocsássa meg nekem (egyszer majd, ha tudja), hogy nem cápauszony levesre fájt a fogam.

Ma elkezdem, sőt! Ma újrakezdem, kétnaponta újrakezdem, én az újrakezdő kezdő. A gondolataim hasonlítsanak fejszéhez, amit mindig új fába vágok; meg jópofát is hozzá! (Igyekszel, mi?)