Elfogyott az inspirációm, és ez sem inspirál. Talán, ha lenne egy spirál füzetem, amibe, ha beleírnék valamit, akkor arra mondhatnám, hogy in spirál. De még csak ez sem. Persze ez nem baj, de idekívánkozik. Most ez van, holnap máshogy lesz ugyanez, és utána megint. Talán majd utána, vagy előtte.
Speijbl és Hurvinyek mesét keresek az egereknek, meg magamnak. Kétbalkezesek epizódokat már találtam. Remek mese!
A magyar egészségügy, mint működő(?, hja) rendszer pedig kinyalhatja.
Egyelőre ennyi.
A Gyula az Gyula. Először nem akartam találkozni vele, mondván, hogy mi a lófaszt csináljak én Gyulával. De Gyula nagyon tuti. Gyula szép. Gyula rendezett. Gyula kihasználta idegenforgalmi lehetőségeit. Gyulán nincs Nagy-Magyarország matrinya. Gyulát békésen használják a románok és a magyarok. Gyula csapolja ki hordóiból a legkirályabb meggysört a világon. Kösz, Gyula! Jövőre is megyünk!
Kurva bank nem kapja le a szocpolt a régi lakás tulajdoni lapjáról. Köcsög vevő velem örjöng, aztán már én is vele. Haggyámábékén, ember! Aztán ügyvéd, aztán bank, aztán posta, aztán apeh, aztán vissza bank, aztán földhivatal, aztán mostmár nagyon elegem van. Merthogy fölösleges illetékbélyeg-vásárlás négyezernégyszázért előzetes telefonos egyeztetés alapján, aztán banki nemtudomkiazügyintéző, meg beismerem mulasztottunk szövegek.
Működünk.
Feri megőrült, és eltűnt. Előző este még csak képzelt cigányokkal veszekedett, és fenyegette őket, hogy hívja a rendőrséget, azután képzelt másokkal is pörölt egy keveset. Reggel folytatta. Mire hazaértünk a lakókocsiját - a házát -, éppen akkor emelték fel egy teherautó kopott platójára, és éppen akkor halottuk a szikár közlést: "Feri eltűnt, nem találjuk."
Ferit orvoshoz is akarták vinni, mert egy picit talán sokat is ivott, és ennek tudták be bolundulás közeli létét; és Monirierdőre is akarták vinni, szintén "biztonsági őrnek". A házad már ott van, Feri! Lehet, hogy ettől kattantál be, Feri? Vigyázz magadra, Feri!, köszönünk mindenféle segítséget, Feri!
Hejj, de nagyon nyár van, hejj de nagyon nem tudunk négyen megegyezni egy 2 napos kenutúra időpontjáról, hejj, de nagyon fecskét fogott Lili macska, hejj, de nagyon Miklós, hejj, de nagyon okos itt mindenki, hejj, de nagyon paraméter, hejj, de nagyon cash flow, hejj, de nagyon portfólió, hejj de nagyon piaci részesedés, hejj, de nagyon anti fraud office, hejj, de nagyon ki, ha én nem!?
Hadd legyek már bosszús, basszus! Mondá a mondd:á, majd eldugja ollóját, pedig nem is rák. Hol az olló, komámasszony?!
És nem leszek hálózati koordinátor. De akkor mi leszek, és legfőképp' mikor?
Nertemuz Jurdasef
Guziklamonti nertemuz jurdasef? Kelemevtori firtager mojtatef. Neb, elemebo pot, dev lefeger, Mibanitta budrahive torraver. Horaboni barejolik kerim dez, Uizet met rojahuzi bette mez. Tod fe kelemevtori firtager mojtatef, Bij guziklamonti nertemuz jurdasef
Feri, a "biztonsági őr" már arra sem képes, hogy a még egyetlen, lakókocsijától 3 lépésre lévő eladatlan lakásba menjen fosni és hugyozni. Pedig ott fenntartanak neki egy budit. Tegnapelőtt még a lakókocsiból kiszállt ugyan, de akkor lakása, félretámasztott ajtaját brúzolta le, tegnap viszont már ki sem lépett. Csak a brokeszt tartotta ki. Feri, mi lesz a következő stáció?! Lakókocsiba pisálás, vagy kertbe fosás?
Lakás o.k, én k.o., egy egyenes, egy fordított. Anyabankunk, legalábbis annak egyik prominensnek tartott menedzsere kubai szivart dugdosott egy ideig a számba, aztán cumira cserélte. A történet disznó, és éppen ezért ecsetelhetetlen is; mocskos volt és az is maradt.
Szia Gergő, ott voltunk! Tudtad, láttad, érezted? Hiányzunk? Hiányzol! Hiányzunk!
Pokorni úr! Mi lenne, ha felelős politikusként, vagy ha úgy nem is, legalább a törvényhozásban résztvevő képviselőként, vagy ha még így sem, legalább törvénytisztelő állampolgárként nem dacoskodna mint egy ovis, hanem azon gondolkodna, hogy hová lehetne törvényesen áthelyeztetni a madarat. A határozat nem azt mondja, hogy meg kell semmisíteni az alkotást, pusztán annyit mond, hogy jelenlegi helyén tovább - a törvény szerint - nem maradhat. A jog és a logika törvénye is tehát azt diktálná, hogy a kerületben máshol fészkeljen a turul. Nem túl bonyolult dolog ez.
Nekem. Önnek az.
Network alapú hálózati koordináció lesz a cégnél. Biza!, ha én leszek a hálózati koordinátor. Gyűrjétek fel az ingujjakat dear sales points-ok and regions! Vagy ne, vagy mégis, vagy ahogy gondoljátok. Leendő új munkaköröm legfontosabb személyes kompetenciája a határozottság. Határozottan fogok állítani. Bármit és mident!
A lábakról: Iván lábát egy csacsi, Lenocsét pedig egy csalánbokor csípkedte meg. Az én lábam még mindig nem teljesen tökéletes, annak ellenére, hogy nem hallottam, hogy időt kért volna. Az esőnek ma kevésbé lógott a lába mint tegnap, a lábasból pedig nem futott ki a víz. Lábatlanban is el kellene már tölteni egy napot, és ezt látatlanban mondom.
Te, Balla! Ha még sokáig lábatlankodsz itt, akkor előbb seggbe rúglak jobb lábba', utána meg balla'!
Jónapot!
A kampányban szeretnék végre valami izgalmasat látni. Tudjuk, hogy a Zemberek, köztük én is kiábrándultak a politikusokból, mi több a politikából úgy, ahogy van. Tisztelt kampány guruk! Nem kellene a kampányt egy kicsit más irányba tematizálni (útálom ezt a szót)?
De! A 2(?) legnagyobb(?) párt miniszterelnök-jelöltjének kampánystábja, illetve a közönség válasszon ki 5-5 olyan "versenyszámot" amiben megmérközhetnek a felek. Rúgjanak 11-eseket, jussanak el a A pontból B-be, gyömöszöljenek bele 160 karakterbe minél több információt, de felőlem főzhetnek is, bicajozhatnak is, boxolhatnak, mesét írhatnak, varrhatnak, lufit fújhatnak, vagy akármi. Csak hagyjuk már az egymást túllicitáló nagyra törő, és meg nagyobb volumenű négyéves, örökös megvalósításra váró terveket. Egymás baszogatásáról már nem is beszélve.
Még mindig közjóvagyok.
Fut, szalad, rohan, megy, sétál, kocog, pörög, kerreg, görcsöl, karcsikarcsikarcsikarcsi. A hasam.
Nem szeretlek Orbán Viktor, amit meg belőled látok, azt egyenesen rühellem, pedig biztos lehetne ezt jobban csinálni, és akkor a mennyire utállak skálán (1:gyűlölöm, rühellem; 10: imádom), akár 3-as értéket is kaphatnál, de egyelőre leragadtam 1-nél. Pedig nem akarok én politizálni, de néha kibuggyan belőlem. A kormányról meg egyáltalán nincs is véleményem. Ez lehet, hogy még rosszabb. Nem tudok válaszolni. Tutyimutyi banda. De legalább nem fenyegetőzik, meg erősködik, mint az erős pista. Meg börtön, meg elszámoltatás, meg hazug, meg aljas színjáték, meg 15 millió magyar, meg off-shore, meg cigányozózsidózómegdobálnivaló majmok. Unom. Unalmas, gyötrelmes alakok vagytok, és e felismerés következtében újra a kiábrándultság mezejére lépek.
közjóvagyok!
Óda a nagykabátomhoz: hidegvanfázomdidergekmegyekodaanagykabátomhoz.
emberek, emberek, emberek, emberek, ezerszer negyvenezer eleven egyedek! szedrek, egerek, tengerek, helyek, medrek, kerekek, tengelyek, meg hegyek!
be kellemes lehetne ez nekem veletek,
de egy-egy helyet meg egyetlen egemet,
kellemetlen lehellettel begyes eretnekek elemelnek,
s egyetlen egemhez engem nem engednek.
tekeregve, lebegve, kerekedve emberekkel leledzek ,
s e fekete lehetetlen meg telhetetlen elemekkel edzek.
de ne szemtelenkedjetek szertelen eleven egyedek,
mert e szerves helyre engem reggel elengedtek.
Oxigénhiányos szex. Még gondolkozom rajta, hogy akarom-e. Gyerekkorunkban - elbújva a szülői tekintetek közelségétől - befejezetlen építkezésre jártunk oxigénhiányos örömforrásért. 25 guggolás után felállni, levegőt benntartani, s (valaki) hátulról mellkast szorítani. 10-15 másodperces öntudatlanság. Arra emlékszem, hogy nem nagyon szerettem ezt a játékot, a manifeszt örömforrás része tehát kiamaradt. Viszont arra már nem emlékszem, hogy a számomra sokkal kedvesebb üvegezés előtte volt, vagy utána.
Feszültebb vagyok, mint egy magasfeszültséggel átitatott feszület. A jővő tekintetében klassz lenne lassan valami fix pont, olyasmi mint itt ez, a mondat végén. Mennék már, hejj de mennék az új lakásba, és mennék már, hejj de mennék már erről a kizsákmányoló, átszervezett, leépített munkahelyről, ahol állandóan pozícionálni kellene magamat. Mi a lófasznak?! Itt hazudni kell, itt el kell hitetni a másikkal, hogy..itt mindenki hazudik. Ha zudik, hazu dik. Ha-ha-ha.
Gróf Örvendi Bénus útravalója Európába:
Schmitt Pálhoz: Palikám, madár vagy! Hamarosan ki leszel ütve!
Göncz Kingához: Tanárnő, kegyed képes lesz megújulni? Erővel?
Morvai Krisztinához: khmm
Baló Györgyhöz: Nem sikerülhet mindig minden a legtökéletesebben!
Bokros Lajoshoz: Lajos, hosszú az út, oda ne menj gyalog!
Az árpádsávos, nagy Magyarország matricákhoz: Kopjatok le!
Elfelejtettem, hogy mit akartam írni. Pedig nagyon jó volt.
Van a Rozi, egy foxi, meg van Borisz, a német vizsla. Emez egy kis pöcs (punci), amaz meg egy méltóságteljes jószág. Emez azt sem érti, hogy gyere ide, amaz meg, ha a belvárosban meglát egy zebrát, leül a patka szélére, és addig nem áll fel onnan, amíg a gazdája azt nem mondja neki, hogy mehet. Emez rossz, amaz jó. Emez rosszul nevelt, amaz jól. Emennél nem tudott kialakulni szervilis viszonya az emberhez, amannál ki tudott. Ezt nem tanították meg semmire, az mindent tud. Emez, meg emennek a gazdái is azt hiszik, hogy Rozál szabad, amaz, meg a gazdája viszont tudja és érzi, hogy Borisz az.
Mindezek mellé van a macsek (Borisz gazdája, így hívja a barátnőjét), a Lili, aki kéthetente a legtutibb (ruha, ágynemű, szőnyeg, törölköző) helyekre okádja szét magát, de legalább nem az a lusta, dörgölőzős szőrgomolyag, hanem egy önálló entitással rendelkező dögfajzat.
És vannak a rozsdafarkúak, akik fészket raktak a terasz mennyezetére. A 3 kiröpülő dagadt fióka pedig miután nem férnek már vissza a fészekbe, a terasz lámpájának tetején gubbasztják végig az éjszakát szorosan egymáshoz bújva.
Holnap leveszik a gipszet. A bankba bedugjuk a hitelkérelmünket és 143-szorra is leírhatom az adóazonosító jelemet. Akkor már jöhetnek a szúnyogok is.
LDP 4 helyett negyed 6-ra jön segíteni 800 kg-ot felcipelni a 2. emeletre, de legalább hozta magával terhes Manókáját, és egy lábat nem terhelhető kollégát. Mire ideértek már nem is kellettek. Kösz. Eközben még mindig fekvőgipszben vagyok, de nem fekszem. A gipsz legalább 4 helyen széttört, járkálok benne, mintha járógipsz, és muszáj lenne. Pedig nem az. Sarka sose volt, mégis repedt.
Láttam a GIRO d' Italia utolsó szakaszát, ahol a kommentátorok szerint a későbbi győztes, Mencsov bringáján ketten ültek: Ő és a majré.
Bringa kálváriám nekem is volt a hétvégén, de szart, ha nem muszáj nem kérnék. Egyébként pedig köszönöm a fáradozást.
Miklós forog, Lenocska anyák napja óta ki akar nyílni mint bünkösni rózsa, Iván pedig Kiskunhalas állomás előtt az egyik bakterháznál igazi váltót állíthatott.
Hejj, de szép nagy... család vagyunk mi. Mi?!
Ha a jobbik fejed tartod egy un. mesterember felé, akkor az a baj, ha pedig kőkemény vagy (mint a bunkó, niggerező Mészöly "Szikla" Kálmán) mindenféle körítés és kedvesség nélkül, akkor meg az a baj. Még el sem kezdődött a munka, de az ismerős ismerőse már egyre mélyebben túrkál a pénztárcánkban. Amikor kellene, akkor nem telefonál, vagy, ha igen, akkor reggel 6.30-kor csörget telefonon, hogy ő ott van a háznál. És anyud hol van kisfiam?! De legalább is hol volt, amikor a jómodor egy-két kezdeti elemét kellett volna valakinek a kis buksidba csepegtetnie az esti mesék fátyolos leple alatt? He? Ne legyünk jó fejek, vagy hogy legyen? 6 órai melegburkolás 56 ezer Ft. Ismerős ismerőse alapon. Fasza.
Más, ismeretlen munkája természetesen egy batyu szart nem ér, az övék meg hétről hétre drágább. Persze. Munkájuk egyik alapeleme a másik munkájának véget nem érő fikázása. De vajon mi lenne, ha azt mondanám, hogy elég legyen, uraim!? Nem erről volt szó, nem ebben állapodtunk meg!? Ja, hogy menetközben kiderült?! Akkor köszönjük, de menetközben nekünk is kiderült egy, s más. A dolgok szélesen gyalult menetei már csak ilyenek. Előbb beborulnak, aztán kiderülnek. Tisztára, mint az időjárás. Széna, szalma, köpönyeg. A többit meg majd utána.
Fekszem, gipszben. Fekvőgipszben és nincs mankóm, valamiért nem kaptam. Ugrálok, esténként pedig szúrom magam. A hasamon. Hogy ne legyen trombózisom. Tegnap munka közben megünnepeltük, hogy május 27-e van. Igazából nem volt mit ünnepelni, de mi kreáltunk magunknak egy bulit, épp' csak a konfetti hiányzott. Pezsgőztünk, málnaszirupos, csacsógós, ragadós gyerekpezsgővel. Az üdítő színét természetesen a természet nem lett volna képes magából kiokádni, az alkoholos filctollas szignós műanyagpoharak pedig félszegen várták mű folyományukat az íróasztal sarkán. Négyen voltunk, és masszívan kijelöltük a kereteket. Csatlakozott hozzánk a zene, a beszélgetés közbeni lázas pohárropogtatás, a sztorik, és a teniszlabdák. Ha már teniszlabda és zene, akkor ritmikus sportgimnasztika öltönynadrágban és ingben is bekopogott. Naná. Azután pedig a jó dolgoknak véget vető rossz is megérkezett. Szétreccsent a lábam. Boka alatt. Nemecsek.
Pedig én Bajnokok Ligáját akartam nézni egy sörrel, esetleg egy cigivel, de ehelyett végre kettesben lehettem Mirmurral 2,5 órára. A Baleseti Sebészeten. Tegnap este mindenki, vagy inkább a mindenki 80%-a sánta volt és ugrált. Találkozni lehetett egy kát agyonvert alkoholmámorban úszó pácienssel, kedvesen határozott, de felettébb rossz fogsorú gipszelőlegénnyel, aki úgy fordította az ágyat, hogy művészi munkája közben nézhessem Messiéket. Volt persze hisztis picsa és humoros röntgenesnő (Ultra Ibolya), aki 2 percnyi ismeretség után utalások tett nemi szervemre. Nem borult ki semmi, mégis folyt az élet, és bár furcsa, de jó volt részesének lenni.
Béla szerint persze a rándulás okozta szervi deformációim miatt 1 hét múlva 2 hétre járógipszet fogok kapni és 6 hét múlva majd már járni is tudok normálisan. A baj igazából az, hogy ő ezt komolyan is gondolja. Mármint, hogy tudja. Ezt is. És tudja, és tudja, és tudja. De, ha nem tudja, akkor is tudja; és ez kurvára megnyugtató. Bélával bajaim lettek. Legalábbis erősen manifesztálódnak.
Fel a fejjel, fel a lábbal!
Blaha Lujza tér, péntek, hajnali 1:
- Bence! lesz töcsi-töcsi, vagy nem lesz töcsi-töcsi?! Kérd el a telefonszámát, hívd fel és mondd meg neki, hogy várjon meg, mindjárt utána indulsz.
- Jó, de, de..hmm, hmmm, de nem akarom, hogy...vagy akarom?, vagy...
- Bazmeg, Bence mit gondolkozol már ennyit?! Hívdmáfel és menj utána!
- Jóvammá, de ti késztettek gondolkodásra!
- Bocsánat!
gróf Örvendi Benus, a bőszájú körülíróművész. Ő lesz az én barátom, olyan lesz, amilyenné én teszem, amilyenné én akarom tenni!
