A Börzsöny egy tuti hely még akkor is, ha viszonylag sok hülyével vagy körbevéve, és túrázásod zöme arról szól, hogy te, mint mások szemében főhülye hogyan kerülj a szerinted főhülyéktől távol, akik közül egyesek ember képében (ritkább eset) jelennek meg, de legtöbbször disznó, vagy féreg álarcot öltenek magukra. Én viszont tegnap a hozzámtartozó és a barátfejűek társaságát kerestem, még akkor is, ha előfordulhatott az amikor ők nem az enyémet.
És persze a tészta legyen tészta. Legyen ártalmatlan formájú, amelyik, ha rád néz könyörögjön, hogy ne őt tedd a forró vízbe, vagy legyen kurva bátor tészta, amelyik az életét az altruizmusra építette. Amelyik csak azért született meg, hogy meghaljon, hogy hősként haljon meg; természetesen ez sem kéri találkozását a forró vízzel, de ha nincs más, ő előkerül és a gőz szájából bátran visszainteget zacskóban maradt társainak. Vagy legyen az észrevehetetlen tészta, a sablonos, az együgyű, aki nem hiányozna senkinek, ha megfőzéssel végezné életét.
Tegnap túrót és tejfölt tettünk az együgyűre.
